A szülés az egyetlen élettani folyamat, melyet fájdalom kísér. Sokáig annak csillapítását szükségtelennek vagy károsnak ítélték, s vannak, akik úgy vélik ma is, hogy a fájdalom a szülés természetes velejárója, így nincs szükség annak csillapítására.
A szülés első szakaszában, az un. tágulási szakban - ez a rendszeres méhösszehúzódásoktól a méhszáj eltűnéséig tart - a méhösszehúzódások és a méhszáj feszülése, tágulása okoznak fájdalmat. A szülés második szakasza, a kitolási szak a méhszáj eltűnésétől a magzat megszületéséig tart, ekkor az előbbieken kívül a hüvely és gát feszülése is fájdalmat vált ki, ilyenkor válhat szükségessé a gátmetszés is.
Manapság a szülési fájdalom csillapítása természetes igénnyé vált. Az eltelt kb.150 év alatt többféle módszert és gyógyszert próbáltak ki és használtak fájdalomcsillapításra, a hypnosistól, psychés felkészítéstől kezdve az acupuncturán át a különböző fájdalomcsillapító gyógyszerekig, érzéstelenítési eljárásokig.
Ma a világon a legelterjedtebb, jó, biztonságos és legkevesebb mellékhatással rendelkező eljárás az un. epiduralis érzéstelenítés.
Epiduralis érzéstelenítés során egy vékony műanyag katétert vezetünk fel a középső ágyéki csigolyák között, a gerincvelőt borító kemény agyhártyán kívüli térbe. A katétert a szülés folyamán, illetve szükség esetén azt követően is helyben hagyjuk, így lehetővé válik a fájdalomcsillapító szer folyamatos adagolása.
A fájdalomcsillapító szer mennyiségének változtatásával irányítani tudjuk, hogy mekkora gerincvelői szakaszt érzéstelenítsünk, míg a gyógyszer dózisának változtatásával elérhetjük, hogy csak a fájdalomérző idegrostokat blokkoljuk.
Ily módon megfelelő fájdalomcsillapítást érhetünk el anélkül, hogy a méhösszehúzódásokat és az izomműködést csökkentenénk.
A fájdalomcsillapításra általában lidokain-szerű helyi érzéstelenítőket használunk önmagukban, vagy fájdalomcsillapító szerrel kombinálva.
Természetesen, mint minden orvosi beavatkozásnak, az epiduralis érzéstelenítésnek is vannak kívánt hatásai és mellékhatásai, szövődményei.
A leginkább kívánt és elérendő hatás a fájdalom csillapítása, mely önmagában is a szülés körüli stresszt lényegesen csökkenti, vagy megszünteti, kedvezőbb a vérnyomás, szívműködés, légzés. A vegetatív idegrendszeren keresztül az ereket tágítja, így a méhlepény keringését javítja, több oxigén jut a magzathoz. Ez a hatása főleg az un. terhességi toxicosis esetén előnyős. További előnyös hatása a gátizmok ellazítása, ez kíméletesebb szüléshez, a tágulási szak rövidüléséhez vezethet.
Előfordulhat, hogy a tervezett hüvelyi szülés során császármetszés indikációja merül fel, ekkor a műtét epiduralis érzéstelenítésben elvégezhető.
A mellékhatásokat részben a különböző idegek időleges blokkolása, részben az alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai okozzák. Átmeneti érzéskiesés jelentkezhet,
a mozgató – motoros – idegek részleges blokkolása csökkentheti a hasprést, megnyújthatja a kitolási szakot, az alsó végtagokon izomgyengeséget okozhat. Előfordulhat vérnyomás-csökkenés, remegés, szédülés, hányinger. Az alkalmazott fájdalomcsillapítók viszketést, a húgyhólyag beidegzésének blokkolása vizelet-ürítési zavart okozhat. Az epiduralis érzéstelenítés után jelentkezhet hátfájás, mely általában néhány nap alatt megszűnik. Az epiduralis érzéstelenítés egyéb ritkább szövődményei, a kemény agyhártya átszúrása miatti fejfájás, az érsérülés, vérzés, az infectio, a toxikus reakció ritkák, az érzéstelenítési eljárás gondos kivitelezésével elkerülhetők. Ritkán az epiduralis tér megtalálása nem sikerül, vagy a kanült nem sikerül az epiduralis térbe felvezetni, esetleg a kanül kicsúszik az epiduralis térből.
Mindezeket figyelembe véve jelenleg a világon a különböző fájdalomcsillapító eljárások közül az epiduralis érzéstelenítés biztosítja leghatékonyabban a hüvelyi szülések érzéstelenítését, s ez rendelkezik a legkevesebb mellékhatással, szövődménnyel.