Szobatisztaság – Hogyan szoktassuk le a gyereket a pelenkáról?

 

Honnan lehet tudni, hogy érett-e már a gyerek a szobatisztaságra?

Mi a jelenlegi felfogás a szobatisztaság kapcsán?

Miért nem szabad erőltetni, és mit érdemes kerülni?

Óvodás lesz, mégsem szobatiszta?

20 hasznos tipp a pelenkáról való leszoktatáshoz!

 

A szobatisztaság valamikor 2,5-3 éves kor között következik be, de akkor aztán meglehetősen gyorsan. Ha jól időzítünk, akkor egy-két hét alatt szobatisztaságra szoktathatjuk a Kicsit. Ezzel szemben a tanulási idő sokáig is elhúzódhat, főleg akkor, ha a kisgyermek valójában  még nem áll készen a szobatisztaságra.

 

Jelek, amik a közelgő szobatisztaságra utalnak

Valamikor 2 éves kor környékén kezdik a gyerekek észrevenni, hogy „valami történni fog”. Előfordulhat, hogy néhány másodperccel előbb közlik is, hogy éppen már pisilés-kakilás

folyamatban van. Ilyenkor már nincs idő a kisbugyi lehúzására, és a bili előkészítésére, mindenestre ezt már jelzésértékű folyamatnak kell tekinteni.

 

Egy másik módja annak, hogy megállapítsuk, hogy elérkezett-e az idő a szobatisztaságra, ha

napközben többször is megvizsgáljuk a gyermek pelenkáját. Ha azt találjuk, hogy a pelenka

bővebb folyadékbevitel után is sokáig száraz marad, akkor ez annak a jele, hogy az önkéntes

szabályozástól már nincs messze.

 

A szobatisztaságot nem szabad erőltetni

A legtöbb gyermeknél előbb következik be a széklet feletti kontroll a vizeletürítés kontrolljánál, egyszerűen azért, mert a székletet könnyebb visszatartani. Ez nem minden gyereknél következik be feltétlenül így. A szobatisztaság utolsó fázisa mindig a megbízható éjszakai szárazság, vagyis ha a gyermek nappal már megbízhatóan szobatiszta, ez még nem jelenti azt, hogy éjszakára nem kell egy ideig még pelenkában altatni.

Szobatisztaságról akkor beszélhetünk, ha a gyermek képes arra, hogy akaratlagosan működtesse a széklet- és a vizeletürítését, mind nappal, mind éjjel. A vizeletürítés

szabályozása magától alakul ki, a székletürítést azonban gyakoroltatni kell. Nagyon

fontos, hogy semmiképpen sem szabad erőltetni, siettetni a folyamatot, ugyanis különösen a

nagydolog esetében akár életre szóló zavarokat is okozhatunk vele.

 

Freudi megközelítés – miért nem szabad erőltetni?

Sigmund Freud kutatásai rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos a szobatisztaságra nevelés

helyes megközelítése. A kisgyerek ugyanis hamar rájön, hogy a kaki és a pisi az ő személyes

produktuma, ami a felnőttek által uralt világban az ő "fennhatósága" alá tartozik, így szüleitől

való függetlenedési törekvéseinek jó eszköze lehet. Ha a szülő erőszakkal próbálkozik, a gyerek kétféle reakciót mutathat:

• vagy visszatartja,
• vagy meglepetésszerűen ott végzi el a dolgát, ahol éppen rájön.
•  

A kétféle reakcióból felnőttkorra kétféle személyiségtípus alakulhat ki. A visszatartó

felnőttként kínosan pedáns és nett lesz, míg a "széthagyó" szétszórt és rendetlen.

 

Dr. Spock előkészületi tanácsai

 

7-8 hónapos kor körüli előkészületek

Nem számít új elméletnek Dr. Benjamin Spock tanácsa a kisgyermekek szobatisztaságra

neveléséről: a bilire szoktatás elkezdhető már akár 7-8 hónapos korban is, amikor a gyerek

már stabilan tud ülni. Ennek az az előfeltétele, hogy a baba mindig azonos időben (pl. reggeli

után) végezze a dolgát. Kétségtelen előny, hogy a baba így hozzászokik a bilihez, bár miután

maga az inger -mint testi jelzés- még csak később tudatosul benne, ilyenkor még nem

beszélhetünk valódi szobatisztaságról.

 

12-18 hónapos kor körüli előkészületek

Ahogy múlik az idő, 12 és 18 hónapos kor között - Dr. Spock javaslata szerint- már célszerű

elkezdeni a bilire szoktatást elsősorban azoknál a gyerekeknél, ahol viszonylag kiszámítható,

mikor végzik a nagydolgukat. Ebben a korban azonban fokozottan számolni kell azzal, hogy a

kisgyerek a bili tartalmát saját produktumának tekinti, büszke rá, esetleg odaajándékozza a

szülőnek. Előfordulhat az az eset is, hogy éppenséggel nem akarja odaadni a produktumot a

mamának - ez akár odáig is fokozódhat, hogy a gyerek inkább visszatartja, és székrekedést

kap. Ez a lelki okokra visszavezethető székrekedés egyik formája.

 

18-24 hónapos kor körüli előkészületek

18 és 24 hónapos kor között már a gyerekek észreveszik testük jelzését, és néhány percre

esetleg abba is hagyják a játékot, kényelmetlenül érzik magukat kakis pelenkában. Ez az az

életkor, amikor a kisgyereket elkezdi zavarni a "piszok" más formája is, például az, ha sáros

lesz a keze. Ez az az életkor, amikor már mindenképpen tanácsos elkezdeni a

szobatisztaságra nevelés türelmet és kitartást igénylő folyamatát - mondja Dr. Spock. Azok a

gyerekek, akik már oda tudnak figyelni a székelési ingerre, hamar tudják azonosítani a pisilés

közeledtét is.

 

 

A mostani felfogás: szobatisztaság 3 évesen

A liberális elveket valló nevelési tanácsadó könyvek arról írnak: minden gyerek automatikusan lesz szobatiszta 3 éves kora táján, így a folyamatot kár siettetni. Onnan ismered fel, hogy a gyermeked már alkalmas a szobatisztaság megtanulására, hogy a Kicsi érdeklődni kezd a szülők, idősebb testvérek wc-használati tevékenysége iránt. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek is kezd érdeklődni a kakilás-pisilés felől, érdemes akkor megvásárolni az első bilit, és mintegy játékszerként bevezetni a gyermek mindennapjaiba.

 

 

Tippek a szobatisztaságra neveléshez, bilire szoktatáshoz

A bilire való szoktatása nem nehéz feladat, de mindenképpen felkészülést igényel a szülő és a

gyermek részéről. Íme néhány tipp, hogyan lehet felkészülni a bilizés nagy fejlődési lépésére.

Mindenki eldöntheti, mit fogad meg belőle, és mit nem - elsősorban saját gyermeke

fejlődéséhez igazodjon!

 

1. Az anyuka is álljon készen

Nem csak a gyereknek, hanem a felnőttnek is készen kell állnia rá. Csak akkor kezdjünk bele,

ha kellő türelmet és energiát érzünk saját magunkban is.

 

2. Nyugodt időszakban kezdjük

Nyugodt, kiszámítható napokra tervezzük a bilire szoktatás indítását. Minden olyan időszak,

amikor vendégeket várunk, sok munkánk van, vagy nyaralni megyünk - túlságosan zűrösnek

bizonyulhat. A hosszú hétvégék, amikor otthon marad a család, ebből a szempontból

ideálisak.

 

 

3. Bili vagy szűkítő?

Kérdezzük meg a kisgyerektől, hogy bilit szeretne-e inkább, vagy wc-szűkítőt? Sok kisgyerek

megrémül a vécétől, fél, hogy beleesik, aztán eltűnik a vízben. Nem kényelmes a vécé, ha nem ér le a lába a csemeténknek, és ráadásul bizonytalannak is érzi a helyzetét.

 

4. Elmagyarázni, hogy mi történik

Magyarázzuk el, hogyan kell végezni a dolgokat! Az elején mondjuk el, hogy a pisit és a kakit

a bilibe kell juttatnia, ha érzi, hogy jön, elég hosszú ideig vissza kell tartania ahhoz, hogy

eljusson a biliig, üljön rá, és ott engedje el.

 

5. Motiválás

Meséljük el a gyerkőcnek, miért jó neki, ha megtanul bilizni: nincs több pelenkakiütés, nem kell pelenkacserével bíbelődnünk, és mindenekelőtt nagyon jó dolog tisztának és száraznak lenni. Beszéljünk a bilizésről úgy, mint fejlődésének fontos állomásáról.

 

6. Mit ne mondj

Soha ne tegyél undorra vagy szégyellnivalóra utaló megjegyzést vagy gesztust azzal

kapcsolatban, ami egyszerűen az élet természetes ténye.

 

7. Utánzás

Néha vigyük magunkkal a gyermeket a wc-re. Magyarázzuk el, mi történik, mire jó a vécépapír, és mutassuk meg utána, hogyan mosunk kezet. Ha megfelelő módon készítettük fel, két dolgot tanítunk meg neki egyszerre: a szobatisztaságot és a higiéniát.

 

8. Otthoni és utazó bili

Emellett szerezzünk be két bilit: egy otthonit és egy úti bilit. Mindkettő legyen feltűnésmentes

és dísztelen - ez nem trónszék és nem is játék. Az egyiket vigyük magunkkal, így a gyermekre

elég egy alsónadrágot vagy egy bugyit adnunk. A gyerekek általában végtelenül lelkesek, ha

pelenka nélkül mehetnek el otthonról. A mintás, rajzfilmfigurás bugyik pedig különösen

izgalmasak.

 

9. Ha bepisilt

Ha bepisil, ne húzzuk le róla azonnal a bugyit! Hadd tanulja meg, hogy ha nedves, az

kellemetlen, és ezt meg kell próbálnia elkerülni.

 

10. Pelus helyett

A szoktatás folyamán könnyen levehető, gumis derekú nadrágot adjunk a gyermekre.

 

11. Jelzésekre figyelni

Mindig figyeljünk a jelekre, amelyek arra utalnak, hogy ki kell mennie (például a pisilőjét

markolássza). Naponta többször is, akár százszor is kérdezzük meg tőle, hogy kell-e pisilnie,

ráül-e a bilire, utóbbi pedig mindig legyen kéznél, de soha ne a tévé előtt: széknek fogja hinni,

és elfelejti majd elvégezni a dolgát.

 

12. Dicséret

Ha sikerül a bilibe pisilnie vagy kakilnia, örüljünk és dicsérjük meg, a sikerhez ugyanis állandó megerősítés kell.

 

13. Játékos magyarázat

Használjunk babákat, plüssfigurákat! Játsszuk el a babával, hogy "a baba bele fog pisilni a

bilibe". Pelenkázzuk be a mackóját, majd "nőjjön fel" a mackó is, és hordjon innentől bugyit.

 

14. Wc-papír guriga

Nyomjuk össze a vécépapír gurigát, ha totyogós gyermekünk előszeretettel tekeri le,

miközben a vécén üldögél. Ha a gurigát szétlapítjuk, nem fog olyan gyorsan letekeredni a

papír, így sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat.

 

15. Öltözék

Adjunk a gyerekre olyan ruhát, amit könnyen le tud venni magáról, ha úgy érzi, sürgető dolga

akadt. Így elkerülhetjük a kudarcok egy részét, különösen akkor, amikor még nem tudnak

időben elindulni.

 

16. Kézmosás

Mindig mosson kezet szappannal a kisgyerek, amikor feláll a biliről. Még akkor is, ha nem

sikerült produkálnia. A megfelelő szoktatás később is elkíséri, és hasznára lesz.

 

17. Wc-öblítés

Vannak gyerekek, akik megijednek a vécé öblítés hangjától. Ha a mi gyerekünk is közéjük

tartozik, húzzuk le a vécét akkor, amikor a gyerek nincs ott.

 

18. Megerősítés

A legfontosabb: folyamatosan biztassuk, dicsérjük, mondogassuk, hogy nagyon büszkék

vagyunk rá, mert már milyen nagyfiú, nagylány, hogy már nem pelusos, hanem bilibe, wc-be

végzi a dolgát!

 

19. Félelmek

A kisgyerek a kialakuló birtoklási tudatát kiterjeszti a kakira, pisire is, így valóságos

félelemérzet alakul ki benne, hogy azt elveszíti. Szakemberek azt tanácsolják, hogy a bilit

mindig akkor ürítsük ki, amikor a kisgyerek nem látja.

 

20. Wc-fellépő

A vécére szoktatásnál tegyünk a vécé elé egy kis fellépőt, hogy leérjen a Kicsi lába ülés

közben is, és gyermekülőke is legyen a közelben, az megkönnyíti a felnőtt vécé használatát.

 

Ne büntessük, ha mégis bepisil vagy bekakil!

Minden gyereknél előfordul, hogy egyszer-kétszer bepisil vagy bekakil. Az ilyen "baleset"

többnyire akkor történik, ha a Kicsi nagyon izgatott, vagy valami túlságosan eltereli a

figyelmét a testi szükségleteiről. Ilyenkor a gyerek nagyon letörik, éppen ezért ne csináljunk

nagy ügyet a dologból.

Kezeljük az eseményt nyugodtan és tárgyilagosan: mondjuk el, hogy ilyesmi bármikor

előfordul. Ha azt mondja, hogy ki akar menni, akkor ki akar menni. Vegyük komolyan, és ne várjuk el tőle, hogy sokáig visszatartsa, mert nem képes rá.

 

Szobatisztaság – pisilés, kakilás

Bezzeg a régi időkben, amikor még kézzel mostuk a pelenkát, meg sokszor itt is-ott is kifolyt,

Mi van akkor, ha éjszaka történik baleset? Az ágybavizelés gyakran annak a jele, hogy túl

korán vettük le éjszakára a pelenkát. Sorozatosan száraz pelenkával kell ébrednie, mielőtt az

esti pelenkázás elmaradhat. Az ágybavizelésnek azonban lelki okai is lehetnek, vagy valamilyen érzelmi zavar. Van gyerek, akinek már az is elég, hogy idegen ágyban kell aludnia, de a kistestvér érkezése is előidézhet éjszakai bepisilést.

Soha ne büntessük, mert ez nagymértékben visszaveti ez irányú fejlődését, és mély

megrázkódtatás is érheti emiatt, ami később érzelmi, lelki problémák kialakulását is okozhatja

kisgyermeknél! Ezért finom érzékkel, diszkréten, szidás és büntetés nélkül kell kezelni minden ilyen estet!

 

Óvodás lesz és még nem szobatiszta, most mit tegyek!?

Sok szülő küzd ezzel a problémával. Felesleges ezen aggódni, mert a túlzott elvárás vagy az

idő közelsége (pl. óvodakezdés) miatti görcsös siettetés káros hatásokat és számtalan

elkerülhető problémát vethet fel.

 

• Bízzunk a gyermekünkben! Bármit is teszünk, bármennyire is siettetjük a

szobatisztaságot, az akkor is a maga ütemében fog kialakulni, és ez minden gyermeknél más

és más lehet.

 

• Minden gyerek előbb- utóbb szobatiszta lesz. Az óvó nénik, dadus nénik az oviban kezelik

a „baleseteket”, nem csinálnak belőlük ügyet. Átöltöztetik a gyermeket, gyakrabban küldik el a wc-re, ha szól, hogy pisilnie, kakilnia kell, midig kiengedik a mosdóba (alvás közben is!),

segítenek a wc-használatánál, a popsi törlésben, kézmosásnál.

 

• Mindig tájékoztatják a szülőket a történtekről, a gyerkőc fejlődéséről, akár negatív, akár

pozitív a változás.

 

• A többi gyermek jelenléte, a közösség ereje arra késztetik a kicsit, hogy ő is „úgy”

tegyen, mint a többiek, ami ösztönzőleg hat rá – ebből következik, hogy kialakul a

szobatisztaság, az igény a szobatisztaságra.

 

Tehát, kedves Anyukák és Apukák! Semmi ok az aggodalomra, csak legyetek türelmesek és

következetesek!

 

 

Sok sikert kívánok a bilihez szoktatáshoz, szülőnek, gyermeknek egyaránt!

 

Forrás: Nyeste Mónika óvodapedagógus- fejlesztőpedagógus