1. Mikortól hordjon cipőt a baba?
Amikor a kicsi épp csak elkezd járni, és egyik tárgytól a másikig totyog a szekrények mentén, még nem érdemes cipőt adni rá. Ilyenkor az lenne az ideális, ha a pucér talpa érintkezne a sima talajjal, és semmi sem kerülne ezek közé. A tappancsos zokni azért jó, mert szinte eggyé válik a láb bőrével. A csodás cipőcskék és tutyik hosszabb gyaloglásra nem alkalmasak.
Ha a baba már kb. egy hónapja stabilan jár, és naponta több órát közlekedik kemény felületen, jöhet a cipő, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy tartja a sarkakat két oldalról. Nem a magas szár tehát a lényeg, hanem a cipő kérge, ezt érdemes megnyomni vásárláskor, hogy elég kemény-e, van-e tartása. Vagyis a gumicsizma, vászon tornacipő, hátul pántos cipő, flipflop papucs nem jó választás.
2. Normális, ha a gyerekem bokája befelé dől?
Kezdetben ez teljesen természetes állapot, aggodalomra tehát semmi ok. Azt javaslom azonban, hogy amikor a gyerek elkezd stabilan járni, mindenképpen nézze meg egy szakember a lábát, majd ezt követően évente egyszer, egészen hároméves koráig. Ilyenkor látszik ugyanis, hogyan fejlődik a láb.
Ha valakinek a normálisnál jobban bedől a bokája, kifele döntött talpú vagy szupináló cipőt szoktunk javasolni. Ez annyit jelent, hogy átlagosan 5 milliméter különbség van a cipő belső és külső talpa között, azonkívül jól tart a kérge. Szupináló cipőből kétféle van, az egyiket szériában gyártják (Siesta, Supy, Dr. Leo, Salus márkák). Ezeknél figyelni kell arra, hogy ha kívülről nem látszik, mégis azt mondják, hogy szupináló cipő, mert ilyen esetben az emelés a talpban van, és egy bedőlő sarok még jobban bedőlő helyzetbe kerülhet. Az esetek 70-80 százalékában nem hibázik a szülő, ha ráad a gyerekére egy jó minőségű szupinált cipőt.
A hátulról nézve 20 foknál jobban bedőlő boka esetében viszont csináltatott szupinált cipőt szoktunk javasolni, amelynek a belső oldala is meg van erősítve.
3. Mikor beszélünk lúdtalpról?
Minden csecsemő "lúdtalpasan" születik, hiszen a láb boltozatai csak később, részben a járás tanulásával és gyakorlásával alakulnak ki. Két fő boltozatot különböztetünk meg: a harántboltozat a lábujjak tövénél fut, a hosszanti boltozat pedig a talp belső részén. A boltozatokat az izmok munkája alakítja ki, fenntartásukban pedig a különböző inaknak, szalagoknak van fontos szerepük.
A lúdtalp tehát kezdetben természetes, a túlzott bokabedőlés visszafordítása azonban alapvetően fontos már a kezdeti időszaktól, mert így jó esélyünk van arra, hogy később nem fog kialakulni a hossz- és a harántboltozat lesüllyedése.
A gyerekcipő ezért belülről legyen lapos, a belsejébe ne legyen beépítve úgynevezett lúdtalpbetét. Egyrészt a lábaknak érezniük kell a sima közeget, le kell tenni a sarkat, végig kell gördülnie a talpnak. A belső hupli (amelyet tehát tévesen hívunk harántemelésnek, hiszen ez a hosszboltozat) ezt tudja megzavarni. Másrészt ha a betét tartja a lábat, az izmok nincsenek a boltozatok kialakítására kényszerítve.
Fontos tudni azt is, hogy a láb 7-8 éves korig alakítható igazán, eddig változik a legtöbbet. Az alakíthatóság viszont jórészt genetika függvénye, kisebb részben lehet cipővel, tornával formálni. Ezzel együtt igyekeznünk kell megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy a későbbiekben egészséges lábakon járhasson a gyerekünk.
4. A mezítlábasságról
Akinek jól áll a sarka, nem dől be kóros mértékben, otthon járhat mezítláb vagy tapadós zokniban. Akinek viszont érdemlegesen bedől, az otthon és az oviban is inkább szupinált szandálban legyen egész nap. A csúszós zoknit otthoni szaladgálásnál sem javaslom. Kint, fűben, homokban, földön, kavicson, rugalmas talajon, ahol ingerek érik a lábat, ezáltal folyamatos az izommunka, mindenki lehet mezítláb. A beton azonban nem rugalmas, azon járva inkább adjunk a babára cipőt.
5. Milyen kemény legyen a cipő talpa?
A két véglet: a faklumpa és a pergamentalpú papucs nem jók. A talpnak legyen annyi vastagsága, hogy a göröngyöket ne érezzük az aszfalton, a talp nyelje el, tompítsa őket. Ugyanakkor legyen könnyű, rugalmas és ne csússzon.
6. Adhatunk a gyerekre használt, örökölt cipőt?
Egy örökölt cipő is lehet jó, ha statikailag semmi gondja, nincs kitaposva, tart a kérge. Ebben a korban ezek a lábacskák még nem nyomják be a talpat annyira. Egy jó sarkú gyereknél szerencsére egy rosszul megválasztott cipő sem okoz mindig problémát, de előfordulhat, hogy három-négy éves korában fájós lesz a lába, és állandóan azt fogja kérni, hogy masszírozzuk. Ekkor érdemes szakemberhez fordulni.
7. A befelé forduló lábfej probléma?
Sok gyerek van, akinek bokából befelé fordul a lába, mert a méhen belül így tartotta. Ez az, ami kinőhető. Vannak viszont gyerekek, akiken szintén annyi látszik, hogy befelé fordul a lábuk, viszont ezt a belső oldalon lévő talpi szalagok rövidsége okozza. Erre van speciális cipő, egy-két hónapos kezeléssel egy életre tökéletesen korrigálható. Ehhez azonban az kell, hogy ha a gyereknek befelé fordul a lába, rögtön szülés után szakorvossal ellenőriztessük.
+ 1 Mi a teendő, ha azt látom, hogy a gyerek furán, rugózva - avagy lábujjhegyen -lépeget, vagyis a sarkai alig érintik a talajt?
Ha a gyermek sarkon is tud járni, normális jelenségnek tekinthető. Ez esetben mozgásterápiával lehet rajta segíteni. Okozhatja viszont az Achilles-ín rövidülése is, ezért jobb, ha megmutatjuk szakorvosnak.
Az ideális babacipő tehát:
- belül legyen sima talpú, lúdtalpbetét nélküli
- tartsa jól a sarkakat oldalról
- akinek kell, legyen szupinált
- elöl hagyjon kb. 0,5 -1 cm mozgásteret a lábujjaknak
- lehetőség szerint legyen bőr, műbőr a stabilitás érdekében. A vászon inkább a kocsicipőkhöz jó.
FONTOS! Cipőt mindig úgy vásároljunk, hogy a gyerekre próbáljuk, vagyis inkább ne a neten keresztül.
"Forrás: Dr. Körmendi Zoltán gyermekspecialista, ortopéd sebész főorvos"
Mi a különbség a szupináció és a harántemelés között?
1.) normál, egyenes talp:
Vannak olyan gyerekcipők, amiben semmi nincs. De tényleg, a szó szoros értelmében! A talpa, a talpbetét tök egyenes, semmi extra nincs benne.
Vannak olyan elképzelések, hogy nem is kell a gyerekcipőbe semmi, hogy ne stimuláljuk mesterségesen a gyerek talpát, hagyjuk, hogy a maga módján alakuljon ki a megfelelő boltozat.
2.) Harántemelő talpbetét
Ezt könnyen felismered, hiszen, ha belenézel a cipőbe, vagy belenyúlsz az ujjaddal: a talp belső oldalán érzel egy kis kiemelkedést, ami segíti, hogy kialakuljon a láb hosszanti boltozata.
Ez a legelterjedtebb cipőgyártási mód.
3.) Szupinált talp (döntött sarok)
A szupináció döntést jelent. A legtöbb gyártó magába a cipő talpába építi be az 5 mm-nyi döntést, így kívülről úgy látszik, mintha billegne a cipő talpa...
A szupináció arra való, akkor ajánlják az Ortopéd szakorvosok, ha úgy látják, hogy a gyerkőc bokája befelé dől, bokasüllyedése, vagy x-lába van.
Ez az 5 mm-nyi döntés segít korrigálni ezt a deformáltságot, és segít, hogy a bokacsont egyenesen nőjjön tovább.
Sokan szokták a szupinált cipőt megelőzésként is gyermeküknek venni
.
Ortopéd orvosonként, gyártónként más a vélemény a megelőzésről, de az tény, hogy rosszat nem teszünk vele gyermekünknek, ha ilyen lábbelit veszünk neki.
Egy dologra viszont fontos odafigyelni, hogy ne a nap 24 órájában legyen a gyereken szupinált cipő, szandál, hanem csak a nap bizonyos részében.
A balerina cipők és egyéb divatcipők, tornacipők, edzőcipők, papucsok, gumicsizmák semmilyen "gyógyhatással" nem rendelkeznek. Ezeket a cipőket csak rövid ideig adjuk gyermekünkre.
Az éppen járni tanuló gyermekünkre pedig egyáltalán ne adjunk divatcipőket, papucsokat, hiszen az egyáltalán nem segíti a járás elsajátításában, legjobb, ha mezítláb teszi meg az első lépéseket gyermekünk!
"Forrás: https://gyerekcipokisokos.blogspot.hu/2015/07/mi-kulonbseg-szupinacio-es-harantemeles.html"